Akhal-tekini

Ez az érdekes, titokzatos lófajta Türkmenisztánból származik. A 3-as típusú lónak a modern megfelelője. Jellegét tekintve Arab. Bőre és szőre alkalmazkodott a sivatagi meleghez, így a vékony bőr és finom szőr jellemzi. Türkmenisztán területén az Akhal-Tekini feltehetőleg már 3000 évvel ezelőtt létezett. Valószínűnek tartják, hogy rokona az arab Munaghi versenytörzsnek. Nevét a Kaped-dag hegység és a Kora-kun sivatag közötti, Ahalnak nevezett oázisról, és a teke nevű törzsről kapta.

A fajta fejlődésére a XX. Század nagy hatással volt. Dokumentumok maradtak ránk ezekből az időkből nagy versenyzőkről és nagy örökítőkről. A Korakórúm-sivatag oázisaiban tenyésztik. Ashabad a központja. Sok fajta vérvonalában találunk Akhal-Tekini vérvonalat, de saját fajtája idegen vérrel nem keveredett. Sikertelenül próbálták Telivérrel keresztezni. A Türkmének fő célja a fajtával a versenyzés volt. A felkészítésre nagyon odafigyeltek. Az időjárástól (meleg és hideg) nemzettakaróval védték. Árpával, tojással, lucernával, birkazsírpogácsával etették őket.

Megjelenését tekintve sokan furcsának, különlegesnek tartják. Nem éppen az a kimondott "nyugati lóideál". Hatalmas teljesítményre képes sivatagi körülmények között is. Feje nagyságát tekintve változó, de egyesen orrprofilú, nagy szemekkel, és széles orrlyukakkal, egymástól távol álló fülekkel. Előfordulhat kosfej is a fajtában. Hosszú, vékony nyak jellemzi, mely a fejjel 45 fokos szöget zár be. A fej tűzöttségét tekintve magasan tűzött. Nyakát "szarvasnyaknak" is nevezik, hossza szintén változó. Háta hosszú, "cső alakú", mely kissé előremélyedt. Mellkasa nem tűnik mélynek. Végtagjai hosszúak. Alkata miatt kifejezetten kényelmes lónak tartják a lovaglás szempontjából. Patái kicsik, kemények és szabályosak.

Méretét tekintve 160 cm a marmagassága. Szárkörmérete 20 cm, övmérete 170 cm körüli. Minden színben megtalálható, kivétel a tarka. Aranysárga színe, mely fémesen csillog, a fajta egyedi sajátossága. Az Akhal-Tekinit hátaslónak hasznosítják, és szívesen versenyeznek is ezzel a fajtával. Tulajdonképpen ma már tenyésztésének az elsődleges célja a versenyló-tenyésztés.Számuk kevés. Magyarországra is mindössze hat mén került. Fajtatiszta állomány Magyarországon ma már viszont nincs.

(Elterjedt elnevezései: Akhal-Tekini, Akhal-Teke, Ahal-teke)