Észtországi Natív - Estonian Native

Az Estonian Nativ egy csekély számú fajta amelyik "visszatartott a karakterisztikus vonásokban" a többi északi lovaktól és nem emelkedik ki a vérvonala a keresztezésben más fajtákkal. Fontos szerepe van az Obva/Ob (mára már kihalt fajta) és a Vyatka fajta kialakulásában. A fajtát szintén használták Hackney-vel a Tori-val és Ardennivel, így kialakult az Estonian Draft (Észtországi igásló).

Az Estonian először átjárt Oroszországon keresztül Novgorod-ba már a 14-15. században jó munkabírással és magas alkalmazkodási képességgel. A mezőgazdaság fejlődésével igény volt a munkalovakra, egyidejűleg hazai fajtatiszta lovakra, keresztezve nagy fajtákkal. Megbízható információkból tudjuk, hogy javított a fajtán és az Estonian keletkezése a Tori eredetére vezethető vissza 1856-ra.

A ménnek szerepe volt a fajtatiszta Natív lovaknál és keresztezték őket könnyű fogatlóval és hátas fajtákkal. A legjobb félvér kancát később a Tori fejlődésére használták. Az első tisztavérű tenyésztés jó eredményt hozott; a fajtatiszta mén Vansikasa, kiváló lett különösen az erejében és húzóképessége nagy volt. Sok díjat nyert a próbatételeken Paris, Riga és Moscow-ban a kiállításokon a natív lovak csoportjában.

Mindamellett a mezőgazdaságban továbbra is intenzíven megfelelet, az úthálózat és a szállításnál jelentettek segítséget, az Estonian az új fajták kialakításában "elveszett", és nem sokáig használták a szárazföldön sem. Csak a Saaremaa, Hiiumaa és Muhu szigeteken maradt fenn a fajta. A teljes mén 1 000 darab. A modern Estonian nem nagy; a fej arányos, a homlok széles és néha kissé durva; a nyak rövid vagy közepes hosszú és húsos; a mar alacsony és széles; az ágyék izmos; a far átlagosan hosszú és normál lejtésű; a szügy széles és mély; a lábak rövidek, szabályosak, kiváló szilárdságúak és tiszták. A paták rendkívül szilárdak. Igénytelen, rendkívül szívós és egészen jó mozgású. A takarmányfelhasználás jó. Szolgálatkész jellemű. Általános méreteik: mének - a marmagasság 142 cm, testhosszuk 147 cm, szügymérete 178 cm, szárkörmérete 19,5 cm; kancák - 141 cm, 149 cm, 182 cm és 19 cm. A színük túlnyomórészt sárga, pej, világospej, deres és szürke.

A beltenyésztés általánosan elterjedt, a méreteik korlátozottak. Az átlagos beltenyésztési koefficiens 3.12%. Tulajdonképpen a beltenyésztést leszorították a munkateljesítésre, felmérik. A fajták bajnoki méneknek a USSR Exhibition of Economic Achievements-nek a versenyén Askar-ban, 1984-ben a beltenyésztési koefficiens 18% volt.

Az Estonian hosszú életű; Tenki kanca 1946-ban született, 1983-ban halt meg a Sorve farmon, a Kingisepp régióban.

Munkateljesítménye az Estonian Native-nek magas, 2000 m-en sétálva képes volt elhúzni 150 kg-ot 17 perc 26 másodperc alatt; 2000 m-en ügetve 50 kg-ot pedig 6 perc 25 másodperc alatt húzott el; húsópessége pedig 9t volt 208 m-en.

A helyi Estonian lovakat könnyű mezőgazdasági munkákban használják, ugyanakkor gyerekek is lovagolják és a turizmusnak is hasznot hoz. Jól mutatja a tenyésztés jelentőségét a póniknál és többféle keresztezésnél.